Én a Leaving-NYC-Depressionben szenvedek, meg amúgy is iszonyú álmos vagyok, nagyon-de-nagyon nem akarok hazamenni, és a jómagyar húgyszagot idéző térben egyszer csak felcsendül egy honfitársunk fejhangja: "rohadt digók!"
Mint egy papagáj ismételgeti. Ez aztán a Welcome!
JFK előtt (viszontakságos kiérkezés a hétvégi SubWay alakítások miatt: a downtown A helyett uptown F a fél városon át, majd Manhattan közepétől az ott már közlekedő A val vissza és még tovább...)
BarTabac. Francia szuper étterem. Smith St, meleg,
Halloween jelmezes pincérek, sárga levelek és pirosfehér kockás terítő az utcai asztalokon. Buggyantott tojás spenóttal, Hollandi mártással, pirítóssa,l hagymás krumplival meg salátával. Haaattalmas adag, és kedves pincér francia akcentussal meg borostával, matróznak öltözve.
Ted+Honey. Dugig telt mini kávézó, mexikói csontvázak és pókok a Halloween díszítés, sapkás eladók, sütihalmok, közepes DE! könnyen magunkraborítható kávé.
A délutáni búcsú egy Haagen-Dazs epres sajttorta fagyi a Brooklyn Heightson, ahol délelőtt a jelmezes kisgyerekek tartottak felvonulást, bemutatót a ruháikból (amikért a szülők előző este kígyózó sorokban álltak a 50%OFF tábláknál)
Kellemes meleg van, és a kutyasétáltató Obama shirtes srácok visszamosolyognak. Sokatmondóan. Utolsó be-be ugrás egy-egy boltba, még narancsvásárlás aztán rohanás haza, Salve takarít és akkor jövünk rá, hogy basszus, már 3/4 3 és 5re ki kell érnünk a reptérre.
kezdődik a rémálom...
Kicsit kevésbé kuszán:
Reggel mint mindig: nehéz kelni, de érdemes, a város még most is tartogat szépet.
Séta arra, ahol még nem voltunk, a szomszédságban , és jelmezes felvonulás a kicsik részéről. Naaagyon aranyosak...
Kávé a már említett hangulatos kis lyukban, ami kicsit száraz kukorica szagú, de ez nem meglepő, mivel a nem-Halloween-dekor kukoricacsövekkel operál.
Séta tovább, és végre feloldódunk a New York külvárosi életérzésben, lehet kicsit későn, de legalább ez is megvan 20 percre.
Nagyon jó Caffee Racer shop a sarkon, kár, hogy nem az én pénztárcámra méretezve...
Ebéd a már említett helyen, és kis morgolódás, hogy kedves vendéglátónk még most sem engedi meghívni magát (ejnye-bejnye... ) Finom kaja, „ijesztő” pincérek, hamisítatlan Halloween hangulat kisvárosi módra. Közben néhány anyuka tényleg ijesztő jelmezben terelgeti porontyait...
Utána séta és Fagyi, valamint a felismerés: sietni kell.
Cucc fölkap, hát beszakad (ki volt az a hülye, aki ennyi könyvet vett????) és újabb hálakör Lacinak, amiért a válltáska mégis kerekes bőrönddé alakul
Újabb szidalomáradat a metró hétvégi használhatatlanságára, de NY-ban még ez is kellemes problémának tűnik.
Pontos érkezés a reptérre, ahol a cipőt ugyan le kell venni, hogy ne vigyünk a fedélzetre bombát benne, de a kifutó egy része a 8 sávos autóút fölött megy át egy hídon, no, hol itt a logika?
A kaja végre jó a gépen, csak aludni nem tudunk, végül is éjszaka van, ilyenkor mindig ébren vagyok
Milánó – szél – 10 fok, a haj mégis jól áll...
Szembesülünk azzal, hogy jobb, ha kevés magyar van egy helyen, mert a sok az már SOKK (kultúr...)
Landolás Pesten, vámosokra mosolygás, akik ezért felénk se néznek, és gyors repülés Gyulában haza (thx.)
Liftes beszélgetés:
- Most jöttél haza?
- Aha.
- Milyen rossz, amikor a savanyú arcokat látod itthon, mi?
- NY-ból jövök, szerinted?
- Akkor főleg
Fürdés, pakolás, mosás, levélköteg-rendezés, visszatérés kicsiny életünk mindennapjaiba...
Bárcsak...
