szombat

október 31. szombat

Kora reggel megérkezünk a milánói reptérre, Keleti Pu. szerű húgyszag -bár nem olyan rossz- kong az ürességtől az egész, csak az pár szerencsétlen olasz mászkál itt ott akiknek fontos, hogy a Gucci üzletük már reggel 7kor nyitva legyen. Amúgy mindenhol lehúzva a roló...
Én a Leaving-NYC-Depressionben szenvedek, meg amúgy is iszonyú álmos vagyok, nagyon-de-nagyon nem akarok hazamenni, és a jómagyar húgyszagot idéző térben egyszer csak felcsendül egy honfitársunk fejhangja: "rohadt digók!"
Mint egy papagáj ismételgeti. Ez aztán a Welcome!

JFK előtt (viszontakságos kiérkezés a hétvégi SubWay alakítások miatt: a downtown A helyett uptown F a fél városon át, majd Manhattan közepétől az ott már közlekedő A val vissza és még tovább...)


BarTabac. Francia szuper étterem. Smith St, meleg,
Halloween jelmezes pincérek, sárga levelek és pirosfehér kockás terítő az utcai asztalokon. Buggyantott tojás spenóttal, Hollandi mártással, pirítóssa,l hagymás krumplival meg salátával. Haaattalmas adag, és kedves pincér francia akcentussal meg borostával, matróznak öltözve.


Ted+Honey. Dugig telt mini kávézó, mexikói csontvázak és pókok a Halloween díszítés, sapkás eladók, sütihalmok, közepes DE! könnyen magunkraborítható kávé.


A délutáni búcsú egy Haagen-Dazs epres sajttorta fagyi a Brooklyn Heightson, ahol délelőtt a jelmezes kisgyerekek tartottak felvonulást, bemutatót a ruháikból (amikért a szülők előző este kígyózó sorokban álltak a 50%OFF tábláknál)

Kellemes meleg van, és a kutyasétáltató Obama shirtes srácok visszamosolyognak. Sokatmondóan. Utolsó be-be ugrás egy-egy boltba, még narancsvásárlás aztán rohanás haza, Salve takarít és akkor jövünk rá, hogy basszus, már 3/4 3 és 5re ki kell érnünk a reptérre.
kezdődik a rémálom...














































Kicsit kevésbé kuszán:

Reggel mint mindig: nehéz kelni, de érdemes, a város még most is tartogat szépet.

Séta arra, ahol még nem voltunk, a szomszédságban , és jelmezes felvonulás a kicsik részéről. Naaagyon aranyosak...

Kávé a már említett hangulatos kis lyukban, ami kicsit száraz kukorica szagú, de ez nem meglepő, mivel a nem-Halloween-dekor kukoricacsövekkel operál.

Séta tovább, és végre feloldódunk a New York külvárosi életérzésben, lehet kicsit későn, de legalább ez is megvan 20 percre.

Nagyon jó Caffee Racer shop a sarkon, kár, hogy nem az én pénztárcámra méretezve...

Ebéd a már említett helyen, és kis morgolódás, hogy kedves vendéglátónk még most sem engedi meghívni magát (ejnye-bejnye... ) Finom kaja, „ijesztő” pincérek, hamisítatlan Halloween hangulat kisvárosi módra. Közben néhány anyuka tényleg ijesztő jelmezben terelgeti porontyait...

Utána séta és Fagyi, valamint a felismerés: sietni kell.

Cucc fölkap, hát beszakad (ki volt az a hülye, aki ennyi könyvet vett????) és újabb hálakör Lacinak, amiért a válltáska mégis kerekes bőrönddé alakul

Újabb szidalomáradat a metró hétvégi használhatatlanságára, de NY-ban még ez is kellemes problémának tűnik.

Pontos érkezés a reptérre, ahol a cipőt ugyan le kell venni, hogy ne vigyünk a fedélzetre bombát benne, de a kifutó egy része a 8 sávos autóút fölött megy át egy hídon, no, hol itt a logika?

A kaja végre jó a gépen, csak aludni nem tudunk, végül is éjszaka van, ilyenkor mindig ébren vagyok

Milánó – szél – 10 fok, a haj mégis jól áll...

Szembesülünk azzal, hogy jobb, ha kevés magyar van egy helyen, mert a sok az már SOKK (kultúr...)

Landolás Pesten, vámosokra mosolygás, akik ezért felénk se néznek, és gyors repülés Gyulában haza (thx.)

Liftes beszélgetés:
- Most jöttél haza?
- Aha.

- Milyen rossz, amikor a savanyú arcokat látod itthon, mi?
- NY-ból jövök, szerinted?
- Akkor főleg

Fürdés, pakolás, mosás, levélköteg-rendezés, visszatérés kicsiny életünk mindennapjaiba...

Bárcsak...



péntek

október 30. péntek

Greenwod Cemetery
Prospect Pk
French Culinary Institute - Hungarian Pastry Demo - Dobostorta és Esterházy torta
Sushi Gallery - Japán-Koreai Étterem




Utolsó napunk, de legalább szép. Prospect Park felé vesszük az irányt: délelôtt eltekergünk, hogy délutánra átérjünk a Cooking Demora. Tervünk szerint át lehet majd sétálni a Greenwood Cemeteryn. De nem. "Sajnos" erre csak a temető közepén jöttünk rá, mikor az EXIT felirat felett a nyíl gyanúsan csak egy irányba mutatott...


Onnantól (kilépve) át 'fél' Brooklynon Ahhoz a metróhoz ami A hídon megy át. Brooklynnak ez a része a város egy teljesen új arca. Sokkal több a Halloweeenre készülő, meg a Ricsi szerint tipikus amerikai ház: a lopás az angoloktól/hordozható egycsaládos házikók 3 lépcsővel. Szintén Ricsi szerint az "átlagosabbak" is többen vannak, a kevésbé egyedi avagy kicsit "szegényebb"nek kinézők.


A városba visszatérve Obamás póló vásárlása a Canal Streeten:

"Kámin májfrend!" "Good quality, cheap" és mikor kilépünk a már a turistáktól zsúfolt helyeken megszokott bőröndökkel ácsorgó emberek: "Rolex, Rolex, Rolex"/Louis Vuitton handbag? 'Forrtifájjv dáálörz'? /40's OK just put it away cus cops'r around!!!"


Nagy nehezen megtaláltuk a French Culinaryt, ("We're looking for... - That way!") és másfél órával az előadás előtt már bent ültünk az előadóterem közepén, a székünkhöz csavarozott asztalkát magunk elé húzva, füzetet, tollat előkészítve kíváncsian. Lassacskán elkezdett megtelni a terem, főleg az intézet (ami egyébként egy hét emeletes ház - 'főzőegyetem') hallgatóival, de azért megjelent Edward is, egy gyerekkorában New Yorkba költözött remegőkezű bácsi. Mi épp a szakáccsal beszélgettünk mikor megérkezett Ed, és elkezdte mutogatni a saját sütibiznisze katalógusát: hatalmas torták jó csúnya vajhabbal díszítve, következő oldalon töltöttkáposzta, aztán bejgli...
Elbüszkélkedett az unokatestvérével, az Operaház 'művészeti vezetőjével' és kérdezgetett Pestrôl...


Aztán következett a Cooking Demo, Dobostorta és Esterházy torta. Az előadóterem szupertechnikájú gépekkel volt felszerelve, kivetíőn mutatták Laci kezét csak a közönség tudta nehezen követni az Esterházy torta készítésének rejtelmeit, amit fél órába kellett belesüríteni, úgy hogy közben a tortát is meg kellett kóstolni. Már korábban is kiderült, hogy Laci nemcsak a szakma nagymestere, hanem egy nagyon kellemes ember. A vicces megjegyzések és (ön)irónikus kommentek a bemutató közben csak úgy repkedtek és nagy részük a tolmácsolásban sem vesztett
értékéből (bár ez André érdeme)


http://www.extremelyhungary.org/events.php?id=122
http://www.desszertszalon.hu/


Az előadás után Lacival mentünk vacsorázni a lakáshoz közeli Sushi Gallerybe, ami egy metrómegállóba épített kis családi vállalkozás, ahol a papa biciklivel szállít házhoz. Sokat beszélgettünk, a menü pedig miso leves bi bim ba és salmon-avocado roll volt meg néhány rákkal töltött rizstészta csomag. ahhoz képest, hogy amúgy fujj, most egész jó volt...


csütörtök

október 29. csütörtök

Turistáskodás: Liberty Island és Ellis Island
Downtown - Grand Zero - Wall Street
+ pakolás brühühüüüüü :( :( :(




Ricsi kérésére a mai program: turistáskodás: Szabadságszobor.
Eddig keményen ellenálltam, de muszáj volt enednem a bociszemek láttán...

Hát nem kelett volna!

A jegy iszonyú drága (kb egy nagyon jó ebéd ára!! ) és kíííííígyózó hosszú sor, de tényleg majd 500 méteren állnak az emberek. Mi jó magyarokhoz híven a közepe felé egy lyukba beálltunk egy csapat kisminkelt, tûsarkúban totyogó japán csaj elé, akik lassan szépen visszacsorogtak elénk. Majd egy baltaarcú európaitársunk kezdett el püffögni a rettentô rusnya nôjével együtt, ökölbeszorult kezekkel sziszegte, hogy milyen érdekes, hogy nem látott minket eddig itt állni és szépen visszaálltak a csajok mögé. Az így mögénk került család viszont jófej volt, még egy nôt beengedtek maguk elé... szóval a hosszas sorbanállás végén airport-style biztonsági ellenôrzés, majd sorbanállás a hajóra. Mondanom sem kell, hogy a sors úgy hozta, hogy mi elôbb jutottunk fel a hajóra, mint baltaarcú barátunk és japán lányok...
A Liberty Islanden sok a sirály és a turista. Mindenhol szoba méretû zászlók, kordonokkal terelik az embereket, az össz építmény a szigeten maga a szobor, egy 'visitor's center' egy giftshop és a hajókikötô. A kilátás azért eléggé lenyûgözô.

Ellis Islanden megpróbáltuk mgkeresni családunk esetleges amerikai gyökereit, de a Garbay névtôl az egész rendszer meghalt örökre...
A múzeumban sokféle grafikon és számszerû adat van kitéve egy nagy terembe, a felsôbb emeleteken fényképek vannak, sok a magyar, az egyik galériában még magyar népzene is szólt.
A New Yorkba visszatérô hajóra viszont majdnem egy órát kellett várni. Az egész szigeten állt körbe a sor, jeges szél és csípôs-hideg napsütés. Egy nô muffinnal etette a sirályokat, akik egyre többen gyûltek a környékre és a végén félô volt, hogy már nem egymást fogják támadni a sütiért, hanem ránktámadnak, tiszta Hichcock feeling...

A várakozással elég sok idô ment el, úgyhogy visszatérve már csak egy gyors Wall Street és Grand Zero fért bele. Ez utóbbi at hiszem nem váltotta be a hozzá fûzött reményeket Ricsi számára, de hát mit is vártunk egy Nagy Nullától?!



szerda

október 28. szerda

New Museum

MoMA

Esti Bor+PeanutbutterChocolatechipCookies Patry Chef Mihályi Lászlóval (részletek pénteken...)

Hamarosan...

október 27. kedd

East Village-i Séta

Ebéd a Magdi Által Ajánlott WholeFoodsMarketban

"Hogyan főzzünk fűszerek nélkül?" (érts: só sincs) Főszakács Ms. Emmával

Hamarosan...





















október 26. hétfő

Halál Food
Central Park Séta

Monty Q's Pizza

Hamarosan...